A nyugdíjasok alaposan megfizették a 2008/2009-es világválságból való kilábalás árát.

A válságból való kikeveredés érdekében 2009-ben feltételesen megszűntették a nyugdíjasoknak fizetett 13. havi nyugdíjat és az éves nyugdíjemelésnél a svájci
indexálást (infláció és bérnövekedés!) felváltotta a csak az inflációtól függő nyugdíjemelés. Egyben azt is szabályozták, hogy ha a GDP emelkedése a 3,5%-
ot meghaladja, akkor a növekedés mértékétől függő, alacsony mértékű és a nyugdíjba nem beépülő kiegészítés jár a nyugdíjasoknak.

2010 után az új kormány – már konszolidált gazdasági viszonyokat örökölve – visszaállíthatta volna a nyugdíjasok juttatásait, ám 2012-ben véglegesítette a 13. havi nyugdíj törlését és a vegyes indexálás helyett bevezetett inflációkövető nyugdíjemelés rendszerét.

Emellett a jelenlegi és leendő nyugdíjasok érdekeivel további ellentétes intézkedései is voltak.

Ezek különösen:

  1. Megszüntette a rugalmas nyugdíjba vonulás összes lehetőségét, még a csökkentéssel járó előrehozott öregségi nyugdíjat is. Mindezt egy induló, emelkedő korhatár mellett, nehezítve a nyugdíj előtt pár évvel munkáját vesztett dolgozók és családjuk élethelyzetét.
  2.  Megszüntette a rokkantság esetére szolgáló nyugdíj védelmet, illetve a rokkantsági nyugdíjat. Az azt részben felváltó alacsony szintű ellátás nyugdíjas státuszt sem ad. Az átalakítás lényegében szerzett nyugdíjjogot sért.
  3. Megszüntette a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszert, az állami (tb.) nyugdíjrendszerbe való visszalépést alaptalan ígéretekkel befolyásolta. Általában a nyugdíjrendszerbe vetett bizalmat gyengítette. A magánnyugdíj rendszerből visszalépők által megtakarított kb. 3000 milliárd forintot kisebb részben adósság-fizetésre, nagyobb részben nem tudni mire költötte, de nem a nyugdíjasokra.
  4. Évek óta alultervezi az éves várható inflációt, használja a nyugdíjasok elhalasztott járandóságát.
  5. Elsorvasztotta és nehezebben hozzáférhetővé tette az egészségügyi rendszert, amely különösen az időseknek okoz problémát.
  6. Érdemben gyengítette a szociális ellátó rendszert, annak védelmi kereteit.

10 év és a gazdaság figyelemre méltó növekedése, a foglalkoztatottak nettó bérének jelentékeny emelkedése mindeddig nem gondolkodtatta el a kormányt,
hogy visszaállítsa a vegyes indexálást, hogy ezzel csökkentse a nyugdíjak drasztikus lemaradását a bérektől és tompítsa a régebben és az újonnan
megállapított nyugdíjak közötti indokolatlan és igazságtalan különbségeket. Az sem merült fel a kormány részéről, hogy alapos elemzés után kidolgozzon egy
reális és célzott nyugdíjkorrekciós programot. Pedig az említett két intézkedés nélkül a nyugdíjasok helyzete tovább romlik, a már kialakult ellentmondások tovább feszítik a nyugdíjas társadalmat, ami már érzékelhetően elviselhetetlen.

A NYUSZET – a nyugdíjas társadalom érdekképviseleteinek legnagyobb létszámú tömörüléseit képviselő testület – szerint:

  1.  elfogadhatatlan, ha a kormány róluk, de nélkülük dönt. A nyugdíjakat és a nyugdíjasokat érintő intézkedések során elvárja, hogy a kormány tekintse partnernak a mértékadó nyugdíjas érdekképviseleteket, döntései előtt tárgyalja meg, illetve egyeztesse álláspontjukat, javaslataikra érdemi választ adjon.
  2.  a 2020-ra vonatkozó nyugdíjemeléssel kapcsolatban a kormánynak még mindig módjában állna a költségvetésben szereplő 2,8%-os és a KSH által nemrégiben közölt januári 4,7 %-os, de minimum 4%-os infláció közötti különbséget a nyugdíjasok számára a lehető leghamarabb visszamenőlegesen kifizetni, hiszen ezt a törvény nem tiltja.
  3. a legsürgősebben el kell kezdeni a vegyes indexálás újbóli bevezetéséről az előkészítő munkákat és tárgyalásokat. A múltban kemény áldozatokat hozó nyugdíjas korosztályok tagjainak is részesülniük kell a növekedés eredményeiből, hiszen az alapokat ők teremtették meg. A különbség nem nőhet tovább!
  4. nélkülözhetetlen, hogy a Kormány a legsürgősebben készítsen felmérést a nyugdíjasok helyzetéről, a korábbi nyugdíjak értékvesztésének mértékéről és tegyen javaslatot – természetesen vitára bocsátva azt – a durva különbségek tompításának lehetőségére.

A nyugdíjas társadalom egyre nagyobb része van tisztában azzal, hogy a „rezsiutalvány”, az „energiautalvány”, meg a vásárlóerő megtartásának beállított, inflációkövetőnek mondott nyugdíjemelés nem járul megfelelően hozzá a nyugdíj vásárlóértékének megőrzéséhez. Az élelmiszerárak, az egészségügyi szolgáltatások árának ugrásszerű megemelkedése ellehetetleníti, sok esetben veszélyezteti az idősek életét.

Ha egy ország lebecsüli, felesleges tehernek tartja az időseket, annak az országnak ez a jövőjét is meghatározza, hiszen a fiatalok egy idő után észreveszik, hogy ők is lesznek öregek, és nem valószínű, hogy ott és úgy akarnak járni, ahogy saját felmenőik.

Most talán még lehet ezen változtatni.

Budapest, 2020. 02. 27.

Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsa