Forrás: nepszava.hu

Hét nyugdíjast látott el egy fiatal pár egy Somogy megyei nyaralóban. A „szociális otthon” illegálisan működött, létezéséről még az utcában lakók sem tudtak.

– Idősek otthona?! – csodálkozik el az ötvenes férfi, aki nagy elánnal pakolja a szemetet a gyékényesi kavicsbánya bejáratánál található konténerbe. – Régóta itt dolgozom, nem tudok róla, hogy valaki illegális szociális otthont működtetett volna.

Tanácstalanul téblábolunk az „A” jelzésű horgásztanyáknál: a festői szépségű bányató partján álló házikók egyike sem tűnik alkalmasnak hét nyugdíjas befogadására. Főleg nem a 4/A-jelű, amelyben a Somogy Megyei Kormányhivatal végzése szerint illegális szociális otthon működtetett hónapokon át egy fiatal pár. Pedig a hivatal 250 ezer forint szociális igazgatási bírságot rótt ki egy gyékényesi férfira, akiről április 29-én érkezett hozzájuk bejelentés, hogy a Horgásztanyák 4/A ingatlanban engedély nélkül működtet idősek bentlakásos otthonát.

– Az utca végén voltak az öregek – mondja egy tájékozottabb nyaraló, aki a szúnyoginvázió közepette irányít útba minket, mert mint kiderült, a hivatal feltehetően elírta a címet, az otthon ugyanis inkább az 1/A-ban működhetett. Nem is csoda, hiszen nehéz kiigazodni azon, hogy melyik tanya milyet számot visel. Sokat azonban ő sem tud az illegális otthonról, néha látott mentőt jönni, illetve a kertben öregeket ejtőzni, de hogy otthonként működött volna a nyaraló, az meglepi.

A hivatal május 7-i ellenőrzése viszont egyértelmű megállapításokat tesz: hét idős embert találtak a házban, amelyről kiderült, a gyékényesi férfi bérelte február elsejével egy évre, ám az épület kiadójának sem volt tudomása arról, milyen céllal. Pedig a bérlő elvileg mindent lepapírozott, az idősekkel rendes lakásbérleti szerződést kötött: havi 120 ezer forintért lakhattak ott a szépkorúak. Az illegális otthont működtető pár szerint ezért a pénzért csak a lakhatásukat biztosították, az öregek önellátóak voltak, csak a koronavírus miatti veszélyhelyzetben segítettek nekik a gyógyszerkiváltásban és a bevásárlásban.

Ezzel szemben a kormányhivatali vizsgálat megállapította, az idősek február közepéig egy a nyilvántartásból azóta törölt idősotthonban éltek, s a gyékényesi férfi nemcsak a bevásárlásukat és gyógyszerelésüket intézte, de főztek és mostak is rájuk, vagyis ellátták őket. Az újabb, június eleji ellenőrzésen az is kiderült, lakókból kettő gondnokság alatt állt, ketten mozgáskorlátozottak – egyikük bal lábát korábban amputálták –, s az öregek egyöntetűen állították, a gyékényesi pár és egy ápoló gondoskodik róluk folyamatosan. A hivatal megállapította, a bérelt épület nem tekinthető nyugdíjasháznak, hiszen az időseknek nincs tulajdoni, haszonélvezeti vagy valós bérleti joga, emellett a szolgáltatás karitatívnak sem tekinthető, ugyanis pénzt kérnek érte.

Ilyen esetekben egyébként lehet engedélyt kérni idősotthon működtetésére, ám a feltételek meglehetősen szigorúak. S ahhoz szakértőnek sem kell lenni, hogy a horgásztanyáknál látottak alapján kijelentsük: ezeknek a a gyékényesi nyaraló nem felelt meg. Erre jutott a kormányhivatal is, amely kizárta az engedélyeztetési eljárás megindítását, s két hónap türelmi idővel – a gondozottak megfelelő elhelyezése miatt – bezárásra ítélte az illegális szociális otthont, a gyékényesi párra pedig a legalacsonyabb, negyedmilliós bírságot rótta ki.

– Nagyon rendes emberek voltak, az asszony egész nap főzött, mosott, teregetett – mondja a négy házzal feljebb lévő nyaralóban élő férfi, aki beengedett bennünket a kertjébe, hogy a horgászok ösvényéről is megnézhessük az útról szinte láthatatlan, kerítéssel és nádsövénnyel takart épületet. – Február óta itt vagyok, de májusig nem is vettem észre az öregeket, akkor kezdett el sétálgatni egy bácsi az utcában. Tényleg illegálisan működtek? Pedig hetente járt ide orvos, többször jött a mentő, a betegszállító kocsi, hordták a kórházba az öregeket. Sőt, akkor sem történt semmi különös, amikor az egyik idős lakó meghalt. Minden olyan volt, mint egy normál otthonban.

A szomszéd szerint a gyékényesi férfi többször is panaszolta, hogy feljelentették, de ő nem értette miért, hiszen szerinte minden normálisan működött. – A lakók többnyire a teraszon üldögéltek, nem hallatszott soha vita, veszekedés – teszi hozzá kalauzunk. – Amikor összepakoltak és elmentek, a fiatal férfi azt mondta, csak ideiglenesen kellett ez az épület, végre elkészült az új helyük. Értem én, miért nem ez a végleges otthon, hiszen jól megépítették ugyan azt a nyaralót, még az emeleten is van fürdő, csak azt nem tudtam elképzelni, hogyan lépcsőznek annyit azok a kis öregek. (Vas András)

Fellendült a szociális feketepiac

A szociális ellátórendszer elégtelensége és a kórházi osztályok „kisöprése” a járvány első szakaszában minden eddiginél jobban kedvezett az idősgondozás feketepiacának. A hivatalosan működő bentlakásos otthonokban felvételi zárlat volt, így csak az engedéllyel nem rendelkező magánintézményekbe lehetett bejutni, s az egy-két óránál hosszabb házi gondozásra szorulók mellé is csak magánápolókat lehetett találni. A Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület Idős Műhelyének adatai szerint van, ahol háromszor annyi ellátásra szoruló van, mint ahányról korábban tudtak az önkormányzatok, és nincs arra utaló jel, hogy bővítenék az intézményrendszert. Marad tehát az illegális ellátás.

A kormányhivatalok akkor csapnak le az engedély nélkül működő szolgáltatókra, ha azok óvatlanul hirdetnek a neten, vagy feljelentik őket. A hivatali vizsgálat után a kiszabott bírságot rögzítő jegyzőkönyvet elrettentésképpen kiteszik a Szociális Ágazati Portálra, ám egyáltalán nem biztos, hogy az engedéllyel működő állami vagy önkormányzati otthonokban jobb az ellátás, mint a kis illegális magánellátóknál. Idén 26 jegyzőkönyvet hoztak nyilvánosságra, egyharmaduk szól feketén működő idősotthonokról. A többi vizsgálat állami vagy önkormányzati ellátóhelyeken talált valami hiányosságot: rendszerint arra kötelezték a fenntartót, hogy vegyen fel további szakembereket. Pedig az ágazatban mindenki tudja: az alacsonyan tartott bérek miatt országszerte hiány van belőlük, a fővárosban majdnem 40 százalékos.

Az illetékesektől kapott válaszokból kiderül: a központi hivatalok sem látnak tisztán. A Miniszterelnökség is a szakemberhiányt emelte ki a kormányhivatali ellenőrzések tapasztalatai közül, a feketén működtetett otthonokról viszont egy szót sem írtak. A szocialisportal.hu-t működtető Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság azzal hátrált ki a válaszadásból, hogy ők csak a jegyzőkönyvek közzétételéért felelősek.

Talyigás Katalin szociológus szerint a szociális ellátórendszer legnagyobb hibája, hogy minimális létszámmal működik az otthon-közeli ellátás, így természetes, hogy a családok a feketepiacon keresik a megoldást. Szerinte a megbüntetett vállalkozások majdnem fele megfelelne az állami elvárásoknak. Talyigás Katalin úgy látja, nem ezek a kis illegális otthonok jelentik majd a legfőbb problémát a járvány második hulláma idején. A következő időszakban rosszabb lesz a helyzet, mint tavasszal, mert az önkormányzatoknak sokkal kevesebb pénze maradt az ellátás megszervezésére és a családok, egyedül élő idős emberek egy jelentős része is kifogyott a tartalékokból. Az elszegényedés és az ellátatlanság együtt teljesen kiszolgáltatottá teszi az idős embereket életük utolsó szakaszában, ami elfogadhatatlan – fogalmazott a szociológus hozzátéve, az intézményi gondoskodás mértékét is szabályozná az az idősügyi törvény, amiért most kezdtek el harcolni az idősügyi szervezetek.

(Gulyás Erika)