Tapasztalt embernek tartom magam, aki már kora miatt is megélt egyet, s mást. Én is gyakran mondom korosztályom tagjaihoz hasonlóan, hogy sok meglepetés már nem érhet az életben. Az egyenes dolgokat szeretem, és általában megérzem, ha valakinek nem tiszták a szándékai. A közélet, a politika azonban rendszerint tartogat számunkra váratlan dolgokat. Hányszor mondtuk már – erre nem számítottam! Pedig, ha végiggondoljuk a történéseket, az esetek többségében kiderül, hogy tudatosan, aprólékosan megtervezve készültek rá, kiszámítva a várható hatásokat, kidolgozva a kommunikáció üzeneteit, a reagálásokat. Folyamatos az „etetés”, hogy minden a mi
érdekünkben történik, mindennel mi járunk ismét jól!

Ismerős érzés? A nyugdíjasok az év során hány alkalommal érezték, hogy valami nincs rendben. A 2021 elején kapott 3%-os emelésnél, amikor mindenki jóval nagyobb inflációról beszélt. A februári „visszavezetjük a 13. havi nyugdíjat”, ami egy hetire sikerült. A júniusi 0,6%-os kiegészítő emelés, ami a száguldó infláció töredékére sem volt elég. Augusztustól hallgattuk, hogy novemberben „már megint sok pénzt kapnak a nyugdíjasok”. Novemberben valóban megérkezett a kormányzati tévedés beismerésének tűnő 1,2%-os nyugdíjemelés kiegészítés, mely az éves szinten várt 4,8%-os inflációt takarja. És érkezett a nyugdíjprémium is, mely a Bajnai-kormány idején
született jogszabályon alapuló járandóság. Azonban a kifizetést szabályozó rendeletbe bekerült egy elismerésre méltó elem: azoknak is kifizethető a maximálisan adható 80 000 Ft, akinek a havi juttatása nem éri el ezt a mértéket. Anyagilag Ők szorulnak rá
legjobban a kiegészítésre, hiszen a pandémia és az infláció számukra jelentett legtöbb gondot. Számuk megdöbbentő: a kormányfő bejelentése szerint 435 000 embernek kevesebb a havi nyugdíja, ellátása, mint 80 000 Ft! Őszintén kérdezem – hogyan, milyen
minőségben lehet élni 2021-ben 50-70 ezer forintból, vagy kevesebből, egy idős embernek? Az emberi méltóságról, a kiszolgáltatottság megszüntetéséről, egészségtudatos életről, a társadalmi szolidaritásról megkérdezte valaki a véleményüket? Tanulságos volna minden politikus számára a válaszuk! Talán egy rövid időre más lenne a fontos, és jutna némi figyelem és forrás a sportcsarnokok, futballakadémiák, állami-magán alapítványok mellett az idős, nehéz sorsú embertársainkra is.

Lassan meg kell szoknunk, hogy 2022-t írunk. Új év, új remények. Választási év révén, a regnáló kormány ismét felismerte a nyugdíjast, mint választót. A költségvetési törvényben elfogadott és rögzített 3% helyett a várható infláció miatti emelés 5% lesz. Nem júniusban vagy októberben kapjuk majd meg a különbözetet, mint eddig, hanem januártól jön az emelés. Most nincs hivatkozás arra, hogy először törvényt kell módosítani, meg arra sincs, hogy várjuk meg a tényeket, az adatokat. Most lehet időben, gyorsan dönteni! Eddig, az előző években is így kellett volna!

Februárban várhatjuk a 13. havi „nyugdíjat”. Most egyszerre az egész havit. Ki mennyit. A 60 ezer forintból tengődő 60 ezer forintot, a 150 ezer forintból élő 150 ezer forintot, a 2 millió forintot kapó 2 millió forintot! Tessék mondani, jól van ez így? Ez a juttatás valóban egyformán segít az idős embereken? Ez így tisztességes? Vagy kicsit módosítva az ismert kormánypárti mondást: minden szavazó annyit ér…

Hamarosan jön a tavasz. A klímaváltozásra nekünk, időseknek is oda kell figyelni. Megtanulhattuk a fiataloktól, akiknek a jövőjükről szól a dolog, hogy a kedvező klíma kialakításához az egyes embernek is tenni kell valamit. Oda kell figyelni a környezetünkre, saját döntéseinkre, cselekedeteinkre. Nem hivatkozhatunk mindig másokra, hogy ők tehetnek erről, meg arról. Azért, hogy 2022-ben a valódi tavasz beköszöntsön, hogy a klíma kedvezően változzon, időben meg kell mozdulnunk. Vegyük kézbe a metszőollót, nyessük le a vadhajtásokat! Vegyük elő az ásót, frissítsük fel a talajt, forgassuk ki a gyomot, gazt! Mi már tapasztalatból tudjuk, hová kell nyúlni, hogy rendben legyen a környezetünk.

Higgyük el, a tavasz akkor jön el, amikor mi is kimozdulunk a kuckónkból, mert csak akkor érezhetjük az arcunkon a friss szellőt, a melengető napfényt!

Boldog új esztendőt, beteljesülő új reményeket kívánok minden idős, középkorú és ifjú honfitársamnak!

Miskolc, 2021. decembere

Gondolatait lejegyezte:

Lukács András